Elolvastam egy könyvet.
Na persze többet is, de most nem ez a lényeg.
Köszönöm Neked, Életem Nagy Szerelme, ezt az élményt, amit ez a könyv adott.Helyre tette a kis lelkemet.
Megmutatta hogy nem szabad elkeserednem mert nem vagy itthon.Így is mellettem vagy hiszen a szívemben élsz és tudom hogy vigyázol rám szíveddel-lelkeddel.
Remélem én is tudok ugyanigy vigyázni Terád...
Lassan eltelik az első nap...már csak 20 nap és újra a karjaidban lehetek, elveszhetek ölelésedben, feloldodhatok a csókjaidban.
Lehet ez most nagyon terjengősen hangzik de igy érzem.
És nem értem miért fojtogat a sírás most is,hisz a félelem és az aggódás helyét átvette az izgatott várakozás és az idő mulékonysága fölött érzett öröm...és mégis;még ha csak pillanatokra is de eluralkodik rajtam a fájó hiány hogy nem foghatom meg a kezed.
Pedig most is itt van velem az illatod...este nagyon jól aludtunk Ödönnel :)
Tudtad hogy a gyertyának is Te-illata van?
Hiányzol...nagyon.
Lehet hogy Coelho felemelte a lelkem de szenvedek.Hiába tudom hogy Rád megérni várni hisz Te vagy az aki mellett igazán érzem hogy élek és nő vagyok.Melletted úgy érzem különleges vagyok.
Tudom muszáj kitartanom és nem szabad teljesen elkeserednem.Nagyon várlak haza Életem Nagy Szerelme!
Úgy érzem boldog vagyok.
De mi a boldogság???
Boldogság az amikor repül a lelkem ha csak meglátom ŐT?
Vagy boldogság az hogy nagy hatással van a lelkemre az hogy mellettem van-e?
Boldogság az hogy fáj a hiánya?
És boldogság az hogy ha visszagondolok az első csókunkra ott a teázóban,összerándul a gyomrom az emlék és az érzés emlékétől?
És boldogság az hogy az illatát érezve eszembe jut minden ölelése?
Vagy boldogság az hogy szenvedek a mosolya nélkül?
Boldogság az hogy álló nap a sírással küzdök mert rájövök milyen messze van az idő amikor újra láthatom?
És boldogság az hogy álló nap a sírással küzdök mert rájövök hogy telnek a napok és egyre kevesebb nap van hátra amikor újra láthatom?
Boldogság...
Lehet-e a szenvedés, a sírás, a magány a boldogság egy-egy fura, rendhagyó jele?
Talán lehet...
Szenvedek mert nincs itt; sírok mert hiányzik és sírok ha eszembe jut hogy nem kell sokat várnom; magányos vagyok mert hiányzik a mosolya,az érintése és az a hang, az a hangsúly amivel azt mondja:
SZERETLEK!!!
Igen, boldog vagyok!
Köszönöm Kincsem hogy szerethetlek és Rádbízhatom a szívemet!
