Szomorú vagyok.
Ez afféle méla,elkeseredett,beletörődő szomorúság.Vagy inkább letörtség.
Lehet a halottak napja,a szürke semmilyen időjárás és az Ő hiánya okozza.
Nem tudom.
Mindenestre rossz.Csak lézengek,nem találom helyem.Próbálom lekötni magam de nem érdekel és nem dob föl semmi;még a karácsonyi égők sem.Majd elválik mi lesz.
A temetőben járva meglepett valami fura,bizarr ünnepies hangulat.Talán a sok gyertya...
Nemrég olvastam hogy azért szokás gyertyát gyújtani a sírokon ilyenkor hogy annak fényénél melegedhessenek az elhúnyt lelkek és azért tesznek virágot a hantokra,hogy szép legyen a holtak lakhelye és szivesen maradjanak ott.
Szerintem ez kifejezetten szép hagyomány.Csak azt nem szeretem amikor az emberek még ezt is túlzásba viszik.Mert persze legyen virág meg mécses a síron de ne legyen már olyan csicsás mint egy karácsonyfa...de lehet én vagyok túl hülye felfogású.
Közben eltelt a második nap is, "már csak" 19 napot kell várjak, hogy a nyakába ugorhassak Életem Nagy Szerelmének.Kár hogy reménytelenül hosszú ez az idő...túl hosszú...és elviselhetetlen.
Azt hiszem ma túl mélabús vagyok ahhoz hogy értelmes mondatokat alkossak...inkább lefekszem és azzal is telik az idő és lassan egy újabb nap is...
