Naszóval...
elmúlt napjaim kicsit zazásak voltak...mintha klimaxolnék.Egyik pillanatban hepi vagyok a következőben meg sírok mint egy óvódás akinek elvették a nyalókáját.
Én ezt komolyan nem értem.
A suliban leszívják az agyam (vagy az agyam helyét...nem is tudom), szanaszét unom magam az órákon.Ráadásul nem is értek semmit.
De végre láthattam és beszélhettem az én egyetlen Kincsemmel!!! Úgy örülök neki.
És még a bíróságról is jó híreket kaptam.Jó ez a nap...eddig.
Annyira várom haza az én Életemet, hogy azt el sem tudja képzelni.Nagyon szeretem.
nagyon nagyon...
