Két napja olyan semmilyen kedvem van...illetve nincs...vagy mi.
Talán a semmilyen napok miatt, nem tudom.

A tegnapi napom fénypontja a Kis Vörös Rohadéknak ( :D ) köszönhető: felmászott a lábamon, beült az ölembe és mikor elkezdtem simogatni a fületövét hangosan dorombolni kezdett :) na ez nagyon meghatott.

"Már csak" 17 napot kell túlélnem és hazajön Életem Nagy Szerelme. Azt hiszem nagyon nehéz lesz...még csak 4 napja ment el és engem már a szélütés kerülget.

Kínomban csokit meg chipset zabálok, lehet mire hazajön lufivá dagadok :D szerintem nem örülne neki dehát ki tudja...

Annyira szenvedek hogy visszaestem és megint szerelmes lányregényeket és szerelmes verseket olvasok...íme az egyik legszebb:

Mondd újra...

Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz!Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlitanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újúl tavasszal s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sötétbn zeng el, és kétség borong
nyomában.Ismételd...szeretsz...Ki fél,
hogy a rét túlsok virággal veres,
s az ég túlsok csillaggal ékszeres?
Mondd, szeretsz, szeretsz...Hangod úgy zenél,
mint ezüst csengő, újrázva...Beszélj:
de ne feledd, hogy némán is szeress...

                                       Elizabeth Barrett-Browning