ez van

Most vettem észre hogy lassan egy hónapja nem írtam semmit...hajlamos vagyok elfelejtkezni ilyes dolgokról :)

Hogy mi minden történt?
Elég sok minden...Életem Szerelme hazajött hozzám és jobban szeretjük egymát mint valaha!!!
ja és nincs fűtés...elég durva...baromi hideg van.

De igazából most a föld felett járok 10 centivel a boldogságtól :)

És büszkén jelentem felhagytam a dohányzással, mindenki veregetheti a vállamat :D

A suli gáz semmit nem értek.Azt meg végképp nem tudom hogyan fogok levizsgázni...
na mindegy.

Röviden összefoglalva nagyon boldog vagyok csak fázom egy kicsit :D

Szeretlek Csücsököm!!!

Naszóval...
elmúlt napjaim kicsit zazásak voltak...mintha klimaxolnék.Egyik pillanatban hepi vagyok a következőben meg sírok mint egy óvódás akinek elvették a nyalókáját.
Én ezt komolyan nem értem.

A suliban leszívják az agyam (vagy az agyam helyét...nem is tudom), szanaszét unom magam az órákon.Ráadásul nem is értek semmit.

De végre láthattam és beszélhettem az én egyetlen Kincsemmel!!! Úgy örülök neki.

És még a bíróságról is jó híreket kaptam.Jó ez a nap...eddig.

Annyira várom haza az én Életemet, hogy azt el sem tudja képzelni.Nagyon szeretem.

nagyon nagyon...

Mondja már meg nekem valaki miért kell blogokat olvasnom?! nincs elég bajom igy is??? vagy csak hajlamos vagyok túlagyalni mindent???

nem válaszol...ennek persze számtalan oka lehet mégis mint afféle szerelmes liba egyből a legrosszabbra gondolok. normális vagyok egyáltalán???

most is magamban beszélek...

na hagyjuk inkább rágyújtok...

Két napja olyan semmilyen kedvem van...illetve nincs...vagy mi.
Talán a semmilyen napok miatt, nem tudom.

A tegnapi napom fénypontja a Kis Vörös Rohadéknak ( :D ) köszönhető: felmászott a lábamon, beült az ölembe és mikor elkezdtem simogatni a fületövét hangosan dorombolni kezdett :) na ez nagyon meghatott.

"Már csak" 17 napot kell túlélnem és hazajön Életem Nagy Szerelme. Azt hiszem nagyon nehéz lesz...még csak 4 napja ment el és engem már a szélütés kerülget.

Kínomban csokit meg chipset zabálok, lehet mire hazajön lufivá dagadok :D szerintem nem örülne neki dehát ki tudja...

Annyira szenvedek hogy visszaestem és megint szerelmes lányregényeket és szerelmes verseket olvasok...íme az egyik legszebb:

Mondd újra...

Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz!Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlitanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újúl tavasszal s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sötétbn zeng el, és kétség borong
nyomában.Ismételd...szeretsz...Ki fél,
hogy a rét túlsok virággal veres,
s az ég túlsok csillaggal ékszeres?
Mondd, szeretsz, szeretsz...Hangod úgy zenél,
mint ezüst csengő, újrázva...Beszélj:
de ne feledd, hogy némán is szeress...

                                       Elizabeth Barrett-Browning

Szomorú vagyok.
Ez afféle méla,elkeseredett,beletörődő szomorúság.Vagy inkább letörtség.
Lehet a halottak napja,a szürke semmilyen időjárás és az Ő hiánya okozza.
Nem tudom.
Mindenestre rossz.Csak lézengek,nem találom helyem.Próbálom lekötni magam de nem érdekel és nem dob föl semmi;még a karácsonyi égők sem.Majd elválik mi lesz.

A temetőben járva meglepett valami fura,bizarr ünnepies hangulat.Talán a sok gyertya...
Nemrég olvastam hogy azért szokás gyertyát gyújtani a sírokon ilyenkor hogy annak fényénél melegedhessenek az elhúnyt lelkek és azért tesznek virágot a hantokra,hogy szép legyen a holtak lakhelye és szivesen maradjanak ott.
Szerintem ez kifejezetten szép hagyomány.Csak azt nem szeretem amikor az emberek még ezt is túlzásba viszik.Mert persze legyen virág meg mécses a síron de ne legyen már olyan csicsás mint egy karácsonyfa...de lehet én vagyok túl hülye felfogású.

Közben eltelt a második nap is, "már csak" 19 napot kell várjak, hogy a nyakába ugorhassak Életem Nagy Szerelmének.Kár hogy reménytelenül hosszú ez az idő...túl hosszú...és elviselhetetlen.

Azt hiszem ma túl mélabús vagyok ahhoz hogy értelmes mondatokat alkossak...inkább lefekszem és azzal is telik az idő és lassan egy újabb nap is...

Elolvastam egy könyvet.

Na persze többet is, de most nem ez a lényeg.
Köszönöm Neked, Életem Nagy Szerelme, ezt az élményt, amit ez a könyv adott.Helyre tette a kis lelkemet.
Megmutatta hogy nem szabad elkeserednem mert nem vagy itthon.Így is mellettem vagy hiszen a szívemben élsz és tudom hogy vigyázol rám szíveddel-lelkeddel.
Remélem én is tudok ugyanigy vigyázni Terád...
Lassan eltelik az első nap...már csak 20 nap és újra a karjaidban lehetek, elveszhetek ölelésedben, feloldodhatok a csókjaidban.
Lehet ez most nagyon terjengősen hangzik de igy érzem.
És nem értem miért fojtogat a sírás most is,hisz a félelem és az aggódás helyét átvette az izgatott várakozás és az idő mulékonysága fölött érzett öröm...és mégis;még ha csak pillanatokra is de eluralkodik rajtam a fájó hiány hogy nem foghatom meg a kezed.
Pedig most is itt van velem az illatod...este nagyon jól aludtunk Ödönnel :)
Tudtad hogy a gyertyának is Te-illata van?

Hiányzol...nagyon.
Lehet hogy Coelho felemelte a lelkem de szenvedek.Hiába tudom hogy Rád megérni várni hisz Te vagy az aki mellett igazán érzem hogy élek és nő vagyok.Melletted úgy érzem különleges vagyok.
Tudom muszáj kitartanom és nem szabad teljesen elkeserednem.Nagyon várlak haza Életem Nagy Szerelme!

Úgy érzem boldog vagyok.
De mi a boldogság???

Boldogság az amikor repül a lelkem ha csak meglátom ŐT?
Vagy boldogság az hogy nagy hatással van a lelkemre az hogy mellettem van-e?
Boldogság az hogy fáj a hiánya?
És boldogság az hogy ha visszagondolok az első csókunkra ott a teázóban,összerándul a gyomrom az emlék és az érzés emlékétől?
És boldogság az hogy az illatát érezve eszembe jut minden ölelése?
Vagy boldogság az hogy szenvedek a mosolya nélkül?
Boldogság az hogy álló nap a sírással küzdök mert rájövök milyen messze van az idő amikor újra láthatom?
És boldogság az hogy álló nap a sírással küzdök mert rájövök hogy telnek a napok és egyre kevesebb nap van hátra amikor újra láthatom?

Boldogság...

Lehet-e a szenvedés, a sírás, a magány a boldogság egy-egy fura, rendhagyó jele?
Talán lehet...
Szenvedek mert nincs itt; sírok mert hiányzik és sírok ha eszembe jut hogy nem kell sokat várnom; magányos vagyok mert hiányzik a mosolya,az érintése és az a hang, az a hangsúly amivel azt mondja:

                                                                SZERETLEK!!!

Igen, boldog vagyok!

Köszönöm Kincsem hogy szerethetlek és Rádbízhatom a szívemet!

Hát megint itt vagyok és kiadom magamból a fölös gőzt mielött felrobbannék. Életem Nagy Szerelme elhussant egy messzi messzi országba, engem meg belesodort az aggódásba...miért akkor jön rá az ember idióta lánya hogy milyen nagyon nagyon fontos neki a párja amikor tudja hogy sokáig nem láthatja és nem élvezheti minden apró kis rezdülését??? Utálom ezt az egészet...meg a repülőket...meg még valakit.Tudom hogy nem lenne szabad ilyen csúnya dolgokat éreznem dehát ez van.

Miután felszállt a repülő, anyukámmal elmentünk a tecsóba addig-sem-gondolkozol-lányom felkiáltással...és hát...kicsit elkapott a gépszíj :D tudom tudom hülye nő...
Viszont lehet hogy Életem Nagy Szerelme elhajt a búsba ha meglátja mit tettem magammal... ezt egyenlőre nem fejtem ki bővebben majd csak akkor ha elég bátor leszek hozzá.

Szenvedek...pedig csak pár órája hogy elment mégis egy örökkévalóságnak tűnik ez a 3 hét. Nagyon rossz és megint a sírás kerülget. Úgy érzem 20 napig nagyon antiszociális és hisztérikus leszek és csak akkor leszek újra emberszerű ha már a karjaiban tart végre.De az a pillanat sajnos egyenlőre istentelenül messze van.Addig is marad az epekedés és a reménykedés hogy nem lesz köztük semmi sem...jelen pillanatban úgy érzem nem élném túl ha kiadná az utamat.

MÁS: olyan finom paprikás csirkés gnocchit ettem úgy éjjel fél 11 körül hogy csak na. és utánavágtam még némi tejberizst...meg csokit...meg üditőt...mire hazaérsz Életem Nagy Szerelme, olyan nagyon kövér leszek...

Meg kell mondjam qva sz@rul vagyok lelkileg...ááá nagyon rossz.

Jó lenne ha hazajönnél minél hamarabb...tudom hogy ez nem lehetséges de akkor is jó lenne.
KisÖdön már az ágyban van és vár rám úgyhogy most lecuppanok a gépről és holnap rohanok haza hátha el tudlak csípni.

Nagyon nagyon teljes szívemből mindenemmel szeretlek!!!! remélem tudod...

holnap Veled újra ugyanitt

(húúú de csúnya szine van)

Épp a számítástechnika órán ülök...általános iskolában nem tanitották ilyen aprolékosan a billentyűket...ez valami katasztrófa.
3 óra alvás után kifejezetten...khm...álmositó a pasas.
Egyszerre irom a blogot, csinálom a feladatot, jegyzetelek és rajzolok...megint kicsit beteg dolgot de sebaj (terhes csaj bazi katanával).

Éjszaka rájöttem hogy (Bukott szavaival élve) qva szerelmes vagyok. Rettegek hogy elveszithetem az Életem Nagy Szerelmét.
4 nap múlva utazik és már tegnap éjjel rémálmaim voltak különféle halálnemekkel meg repülőgép katasztrófákkal...na azt nem élném túl ha bármi baja esne.

Más: egyébként élvezem az órát...jófejek az emberek :D lehet röhögni velük és rajtuk is...
Tudom hogy nem szép dolog de legalább elvonja a figyelmemet.

Viszont!!! Feldob a tudat, hogy már csak 2 óra és ismét látom Életem Nagy Szerelmét!

Egyébként érezd magad megtisztelve, mert soha sem irtam se naplót se blogot úgyhogy ez most nagyon nagy dolog!

Most viszont abbahagyom mert rájött a tanárra a sétálhatnék és nem akarok lebukni :D

Talán esetleg még írok...